Karácsonyi ajándék

Karácsonykor világszerte nagy a sürgés-forgás. Mindenki ajándékot vásárol szeretteinek. Karácsony az ajándékozás ünnepe, gondolják sokan. Ez igaz. De miért áll az ajándékozás a karácsonyi ünnep középpontjában?

Ajándékot adni

Nemcsak kapni, adni is szeretünk. Jóllehet úgy gondoljuk, hogy a gyermekek azok, akik ajándékot szeretnek kapni, megfigyelhetjük, hogy az alig beszélő kisgyermek is szívesen ad, szinte ösztönösen, mert az ajándékozásra rá van hangolva az emberi természet. Amikor adunk, jobbnak érezzük magunkat és mindenki szeret jó lenni. Karácsonykor szeretne mindenki jó ember lenni. Nem csak karácsonykor adunk. Más ünnepekkor is. Sőt alkalmak is vannak, amikor illik ajándékot adni. Ám itt az igazságosság vagy méltányosság, esetleg a hasznosság vagy üzleti érdek az uralkodó szempont. Ajándékot adunk, hogy mi is ajándékot kapjunk. Ám az igaz8i ajándék mindig személye szóló. Az ajándékozás ünnep. Ünnepe annak, hogy a megajándékozott van, létezik, úgy mint egyedi és megismételhetetlen személy. Ám ugyanakkor az ajándékozás az ajándékozó ünnepe is. Az ajándékozás alkalma jeles nap, kitüntetett alkalom, amikor az ajándékozó kifejezheti háláját, örömét, hogy a másikkal közösségben van, szüksége van rá. Az ajándékozás mindig a szeretet ünnepe is. Kifejezése annak, hogy érdemes az emberekben bízni, érdemes szeretni, érdemes élni. Az ajándék „súlyát” nem az anyagi érték határozza meg. Ha ez az irányító szempont, akkor ott mindig fölsejlik valamiféle titkos „számítás” és az a mozzanat, hogy az ajándékozás csak egy alkalom arra, hogy jelképesen kifejezzem: a hasznosság, érdek-besorolás értékrendjében mennyit érsz nekem, továbbá, hogy mennyi hasznot várhatok tőled. Ezért mit sem ér a drága ajándék, ha nem kíséri jó emberi szó, mosoly, személyes vonatkozás. Nem kétséges, hogy az ilyen ajándékozáshoz „idő” kell. Ezért sokan inkább pénzért vásárolják meg azt az időt, amit rágondolásra, odafigyelésre kellene fordítani. Figyelmes szeretettel kell ajándékot adni és az erre pazarolt idő a leghasznosabb idő, mert megmarad az örökkévalóság számára.

Ajándékot kapni

Az ajándékozás művészet, de az ajándék fogadása tán még nagyobb. Megajándékozottnak lenni nem könnyű dolog. A megajándékozott mindig „hátrányos” helyzetben van az ajándékozóval szemben. Aki ad, az erőfölényben van azzal szemben, aki kap. Ajándékot elfogadni tudni, ehhez alázat kell. Csak az alázatos embert lehet megajándékozni. Ezért a gyermekek, a jóságos öregek és a tisztaszívű felnőttek azok, akik örömmel tudnak ajándékot kapni. Karácsony azért kitüntetett ünnepe az ajándékozásnak és a megajándékozottságnak, mert karácsonykor Jézus születését ünnepeljük. Az ünnep mindig a múltra emlékezik és a jövő felé tekint. Az ünnep olyan „idő”, amikor a múlt és a jövő találkozik. Az ünnep jelen-idő és nem jelen-pillanat. Az ünnep megállít az időben és a fixált jelenben fölsejlik az örök jelen, ami soha el nem múlik. Az ünnep örökkévalóság az időben. Ünnepkor ezért mutatjuk „jobbik” arcunkat, énünket, mert akarva-akaratlanul tudjuk, hogy ennek az énünknek van csak abszolút jövője. Az ünnepi emlékezés felhívja figyelmünket arra, hogy a múltban történt valami, aminek pozitív értelmű hatástörténete van. Belejátszik jelenünkbe és mondanivalót hordoz a jövő számára, mivel mérce, amihez érdemes hozzáigazítani életünket. Az ünnepnek nemcsak jelentése, hanem jelentősége is van. Karácsonykor egy, az egész emberiséget lényegében érintő eseményre emlékezünk: arra, hogy az örök isteni Szó, a második isteni személy „hús-vér” emberré lett. Szent Pál Timotheushoz írt levelében ezt így fogalmazza meg: „Amikor eljött az idők teljessége, Isten elküldötte egyszülött fiát, aki asszonytól született.” E szavak azért is fontosak, mert kifejezik a megtestesülés történetiségét. Tehát karácsony nem legenda, hanem történelmi esemény. A názáreti Jézus kisdedként jött közénk. Nem uralkodni, hanem szolgálni jött. Nem gazdagként, hanem szegénynek született. Nem védett, hanem üldözött emberi sorsot vállalt. Nem túlélő, hanem az igazságért vértanúhalált vállaló emberséget hitelesített. Nem az egészségesekhez, hanem a betegekhez jött, mert azoknak kell az orvos. Nem az igazakhoz, hanem a bűnösökhöz szólt küldetése, mert azoknak kell a megváltás. Küldetésének tartalma üzenetet hordoz minden idők embere számára. Ezért születésére való emlékezés ünnep: itt és most, jelentése és jelentősége van, örökké.

Ajándéknak lenni

A felnőtt-férfi Krisztust lehet szeretni, vagy nem szeretni. Lehet tanítását elfogadni, vagy elvetni. Lehet vele egyetérteni, vagy vitatkozni. De a betlehemi kisded előtt elnémul minden száj. Az újszülöttet a jóakaratú, békés ember csak szeretni tudja. Őt csak szeretni lehet, mert ő is csak szeret. Nem kell tőle félni, mert erőtlen és nincsenek sanda szándékai. Az újszülött ajándékként létezik. Alázatos és ezért meg lehet ajándékozni. Nem méricskél, hanem mindent, amit jó szívvel kap, elfogad. A gyermek megérzi, hogy őt szeretik-e, vagy csak valamilyen szerepét vagy funkcióját szeretik, s az utóbbit visszautasítja. Mert még őszinte. Nem véletlenül mondja Jézus: „Ha olyanok nem lesztek mint a kisdedek, nem juttok be a mennyek országába.” Karácsonyt csak ilyen gyermeki lelkülettel lehet igazán ünnepelni. Ez nem infantilizmust jelent, hanem azt, hogy Reményik Sándor szép kifejezésével éljek, ki kell „ásnunk” a létünk legmélyében eltemetett Isten-arcot, amit felnőttségünk sok gondja-baja, gyarlósága és törődöttsége eltemetett bennünk. Azért ajándékozunk és azért fogadunk el ajándékot karácsonykor, mert emlékezünk arra, hogy mi is megajándékozottak vagyunk és nekünk is ajándékká kell lennünk. Isten Fia odaadta magát nekünk, értünk, hogy mi is ajándékként osszuk szét életünket embertársainknak. S, hogy érdemes így élni, sőt egyedül így élni jó, ez karácsony üzenete, evangéliuma, örömhíre.

A karácsonyi örömhír jegyében kívánok minden magyar Kolping-tagnak a Magyar Kolping Szövetség nevében gyümölcsöző lelki fölkészülést adventben és áldott szent karácsonyt.

Dr. Bolberitz Pál
a Magyar Kolping Szövetség
egyházi elnöke