Kolping Világ - Kolping International
www.kolping.net

Nemzetközi főprézes: Msgr. Axel Werner

A Nemzetközi Kolping Szövetség története

A legényegyletek eszméje nem Kolping fejében fogalmazódott meg, az alapokat mások rakták le. Mégis ő tekinthető a legényegyletek atyjának, két okból is: kidolgozta a katolikus legényegyletek működésének máig érvényben lévő alapelveit, másrészt szervező munkájának köszönhetően egy addig példa nélkül való, nemzetközi méretű egyesület-lánc jött létre.

A kölni indulás után egy évvel már megalakult a Rajnai Legényszövetség, mely a következő évben hivatalosan is a Katolikus Legényegylet nevet vette fel. Ekkorra már Németország minden jelentősebb városában működött Kolping egyesület. A határokon túl Bajorországban, Poroszországban, Ausztriában, Svájcban és Magyarországon alakult a legtöbb egylet, de működtek Lengyelországban és Belgiumban, sőt még az Európán kívüli területeken is. A kivándorolt legényegyleti tagok magukkal vitték új hazájukba Kolping eszméit is, és ha tömeges elterjedésről nem is lehet beszélni, a Katolikus Legényegyletek jelen voltak Amerikában, Ázsiában, sőt Afrikában is.

Mivel magyarázható ez a hihetetlenül gyors terjedés?

Kolping eszméi azért találtak mindenütt kedvező fogadtatásra, mert valóságos társadalmi problémát próbáltak orvosolni. Kolping nem véletlenül választotta az iparos ifjakat. Saját tapasztalatai alapján belülről ismerte életüket. Világosan látta, hogy a polgári társadalomban ez a réteg szorul leginkább segítségre: felemelkedésükre, mesterré válásukra aligha van remény. Szervezetlenségük miatt kiszolgáltatottak, érdekeiket nem tudják érvényesíteni. Helyzetük, problémáik a XIX. századi Európa majd minden országában hasonlóak voltak, ezért válhatott az egyletek eszméje határok felettivé.

Mindez azonban kevés lett volna a sikerhez. Kolping szervezői zsenialitása abban is megmutatkozik, hogy az egyesületeket mindenhol egy régóta stabilan és megbízhatóan működő szervezethez kapcsolta: a Katolikus Egyházhoz. Az egyes helyi legényegyletek mindig a helyi egyházközségek mellett jöttek létre, s az országos szövetségek regionális struktúrája is mindig az egyházmegyék szerveződését követték (és követik ma is).

A legényegyletek általános jellemzői

A Katolikus Legényegyletek működésének Kolping által megfogalmazott alapelvei valamennyi egyesületben azonosak és kötelezőek voltak. Az egyletek családszerűen működtek, tagjaik elsősorban a kézműves és iparos segédek voltak. A cél a közös szórakozás, pihenés, de főként szervezett, iskolaszerű és felvilágosító előadásokból álló tanulás volt, valamint a felnőtt életre való felkészülés. A fiatalok számára Kolping négyes célt fogalmazott meg:

• legyenek igaz Istenhívők;
• legyenek jó családapák, családanyák, mert a család a társadalom lelki megújulásának alapja;
• váljanak szakmájuk igazi mestereivé, akik tanultak, műveltek, és készek az állandó önképzésre - szeressék és becsülettel végezzék munkájukat;
• váljanak a kereszténység talaján álló igazi polgárokká, szerezzenek polgári erényeket, amelyek a hazához, a néphez és az Egyházhoz kötik őket.

Egészen röviden fejezte ki Kolping az egylet törekvéseit az egyesületnek abban az általánosan ismert négyes jelszavában, mely a közösségi termekben rendszerint falra vagy oszlopra függesztett pajzsokon volt olvasható:

• Vallás és erény
• Munka és szorgalom
• Egység és szeretet
• Vidámság és tréfa

E jelszavak a tagokat azon erényekre figyelmeztették, melyekre törekedniük kellett, ha a legényegyleti szövetségnek cselekvő, aktív tagjai akartak lenni.

Ha megvizsgáljuk Kolping nézeteit, észrevehetjük, hogy az egyéni és társadalmi szempontból is legfontosabb pontokat ragadta meg: család - munka, hivatás - polgári életvitel. Ezek társadalmi hasznossága elvitathatatlan, de egyben az egyéni boldogulás színterei is.

Írásaiban Kolping részletesen és az egyszerű emberek számára is érthető módon fejtette ki nézeteit az egyes kérdésekről. A XIX. század értékválságos korában nézetei rendkívül progresszívnek nevezhetők. Külön figyelemre méltó a polgári erények állandó hangsúlyozása - az a törekvés, hogy a jól képzett tisztes munkás ne proletár, hanem polgár legyen hazájában. Nem egyszeri megsegítésre törekedett csupán, hanem annak beláttatására, hogy segédek hogyan tehetik saját életüket értékesebbé, tartalmasabbá. Konkrét útmutatókat adott a családtervezésre, az általános műveltség elérésére, a polgári erények mibenlétére nézve - azaz igyekezett az élet minden területén a fiatalok segítségére lenni.

Szervezetileg az egyesületek elöljáróságból és tagokból álltak. Az elöljáróság is két részből tevődött össze: az igazgatóságból (az egyesület közvetlen vezetése) és a védnökökből (azaz az egyletet erkölcsileg és anyagilag támogató jótevőkből).

Tag lehetett minden 18. életévét betöltött nőtlen iparossegéd, vallására való tekintet nélkül. Ez egy igen fontos szabály, hiszen az egylet elsősorban keresztény volt és csak másodsorban katolikus. A felvételhez a tagság jóváhagyása szükségeltetett, egy évben általában kétszer tartottak ünnepélyes tagfelvételt.

Védőszentjüknek munkás Szt. Józsefet, Jézus apját választották, aki maga is iparos volt. A védőszent napja, május elseje, ma is a mozgalom legnagyobb ünnepei közé tartozik.

Kolping szükségesnek tartotta, hogy minden egyesületnek saját székháza legyen, ahol összejöveteleit kulturált körülmények között tarthatja. Kívánatos volt, hogy ehhez szálloda is tartozzon a vándorló egyesületi tagok ellátására. Az egyesületek alapszabályai az adott közösség feltételei szerint alakultak, csak az alapelvek voltak és maradtak azonosak.

Kezdetben minden egyesületnek saját zászlaja volt, az 1920-as években kezdett elterjedni a nemzetközi Kolping-mozgalomban az egységes naracssárga-fekete zászló, közepén a "K" betűvel. Ugyanilyen a jelvényük is, mindkettő az összetartozásra és Kolping Adolfhoz való hűségre emlékeztet. Az egyesület jelmondata 1849. óta változatlan: "Isten áldja a tisztes ipart!"

A Nemzetközi Szövetség felépítése

A mozgalom általános nemzetközi történetében természetesen voltak fellendülések és hullámvölgyek is. A két világháború, de főként a fasizmus nagyon megviselte tevékenységüket. Hitler nem tűrte meg a politikamentes, keresztényi szeretetet és karitativitást hirdető Legényegyletet.

1933-ban a Legényegyletek Világszövetségének müncheni találkozóján komoly összetűzések voltak a hitleristák és az egyletisták között. A betiltások, zaklatások miatt az egylet kénytelen volt szerkezeti átalakulást végrehajtani: ún. családegyleti formában működtek tovább.

A szövetség újabb fellendülése az 1945. utáni időszakban kezdődött Nyugat-Európában. A már említett átalakult szervezeti forma terjedt el, de az egykori legényegyletek szellemi és jogutódjaként működnek. Ma már nem csak egy társadalmi rétegre korlátozódik összetételük és tevékenységük, bárki lehet tag, aki Kolping eszméivel azonosulni tud és akar.

A helyi szervezetek Kolping Család Egyesületekként működnek. A Kolping családok egyházmegyénkként, vagy több egyházmegyét átfogó régióba szerveződnek, ezek adják végül egy ország nemzeti Kolping Szövetségét. Az országos szövetségek kontinensenként is egyesületbe tömörülhetnek és így alkotják a Nemzetközi Kolping Szövetséget. A Nemzetközi Kolping Szövetség jelenlegi elnöke, Kolping Adolf 8. utóda 2001-től Axel Werner nemzetközi főprézes.

A Nemzetközi Kolping Szövetség jelenleg a világ 54 országában, közel 600.000 taggal működik. Az egységességet a nemzetközi mozgalomban egyrészt a közös hagyomány ápolása jelenti: hit és ragaszkodás az alapító szellemiségéhez (Kolping halálának és boldoggá avatásának napja a szövetség két nagy ünnepe). A kapcsolatok a szervezeten belül nagyon is élők és elevenek: az egyes nemzeti szövetségek segítik egymás munkáját, a szervezet jelenkori aktuális feladatait nemzetközi találkozókon egyeztetik. Az utóbbi 20-25 évben vált szokássá az is, hogy minden újonnan alakult nemzeti szövetség valamely német egyházmegyei szövetség "oltalma" alá kerül. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a német partner mind szellemileg, mind anyagilag segíti az adott ország Kolping szervezete struktúrájának kiépítését, szemináriumokat, továbbképzéseket szervez a vezetőség számára, így azok könnyebben és hatékonyabban tudnak belekapcsolódni a Nemzetközi Kolping Szövetség munkájába.

"A Kolping-mű arra akarja tagjait képessé tenni, hogy keresztényként a világban és ezáltal foglalkozásukban, a házasságukban és családjukban, az Egyházban, a társadalomban és az államban megállják helyüket, (...) tevékenységük által a közjót mozdítják elő és közreműködnek a társadalom megújításában és humanizálásában."

Világméretű szolidaritás

Kolping Adolf már több mint 100 évvel ezelőtt felismerte, hogy az esetenként nyújtott segítség csupán átmenetileg használ. Tapasztalatból tudta, hogy hosszútávon csak az érintett személyek saját aktív közreműködése biztosíthatja helyzetük javulását. Csak az fog határozottan és tevékenyen hozzáfogni életkörülményeinek megváltoztatásához, aki ráébred, hogy saját magának kell irányítania a sorsát. A helyzetét felmérve ezért nem szabad tétlenül maradnia, hanem a saját életcélja megvalósításán kell felelőséggel munkálkodnia.

Kolping ezt a követelményt egyszer így fejezte ki: "Olyan embereket akarok magam körül látni, akik önmagukból és környezetükből valamit ki akarnak hozni". A gyakorlatban megmutatkozó eredményekkel akarta az embereket lelkesíteni. Bízott abban, hogy mások is szívesen csatlakoznak majd, ha látják, hogyan képesek kis összetartó csoportok közös erőfeszítéssel helyzetükön javítani.

Kolping lényegében a szolidaritást hirdette meg. Az iparos legényeket összetartó közösségekké szervezte, hogy azok közös erővel egymásért dolgozzanak.

A helyi közösség otthont kínál azoknak, akik támaszt, védettséget és útmutatást keresnek. Az egyes ember itt olyan emberekre találhat, akikben megbízhat. Hasznosan töltheti el velük szabad idejét. Vallási-világnézeti tapasztalatokkal és élményekkel gazdagodhat az azonos felfogású társak között.

A Kolping-közösségek az egész országra kiterjedően fognak össze a keresztény alapállású életformájuk kialakítására. A csoportok találkozása és tapasztalatcseréje, a katolikus társadalomtan alapján történő szociálpolitikai képzésük erősíti a tagokban az elkötelezettséget, az összetartozás érzését.

A népek közösségében a nemzetközi Kolping-mozgalom a gyakorlatban mutatja be, hogyan lehet világunkért egyesült erővel munkálkodni. A nagyobb társadalmi igazságosság érvényesítésére a Kolping-csoportok országhatárokon átnyúló együttműködése ma ugyanolyan döntő fontosságú, mint a száz évvel ezelőtti példamutató kezdeményezés idejében.

A "szociális kérdés" - egykor és ma
A szociális kérdés bizonyára olyan régi, mint maga az emberi társadalom. Az iparosodás óta különösen égetővé vált. A "harmadik világ" országaiban az utóbbi 30 évben pedig már égbe kiáltónak nevezhető. Korábban a tőke és a munka közötti problémákat értettek a szociális kérdés fogalma alatt. Ma már a társadalmon belüli igazságosságról és esélyegyenlőségről van szó. Ma tehát nemcsak egy országon belüli társadalmi problémákra gondolunk, hanem a túl gazdag ipari országok és a gazdaságilag tönkrement fejlődő országok közötti viszony igazságos rendezésére is.

A Kolping-mozgalom kezdettől fogva nemzetközi volt. Az alapító Kolping atyát az iparos legények iránti keresztény felelősségtudat hatotta át, teljesen függetlenül attól, hogy az illetők történetesen a magyar, osztrák, cseh, olasz, holland vagy a német népből származtak-e. Terjeszkedési lehetőségei száz evvel ezelőtt természetesen korlátozottak voltak. Gyakorlatilag akkoriban még lehetetlen volt kontinensek közötti kapcsolatokat létrehozni és fenntartani.

Ma már nincsenek technikailag át nem hidalható távolságok. A nemzetközi együttműködés most egészen szélesen bontakozhat ki. A feladat célját és módszerét a következő irányelvekkel lehet megvilágítani:

A Kolping-szellemi elkötelezettség Krisztus nevében történik, akinek a tanítását tetteinkkel akarjuk a világban elterjeszteni.

Mintául Kolping Adolf személyének és művének a példája szolgál. A tagok közösen dolgoznak egymásért helyi, országos és nemzetközi szinteken.

A tevékenységek alapját az emberek iránti világot átfogó szolidaritás képezi, bárhol is éljenek azok.

A szolidaritás nem engedhet meg semmiféle gyámkodást és kivételezést. Miközben a Kolping Családokat szerte a világon azonos szellemiség hatja át, megjelenésükben és tevékenységükben a helyi kulturális és egyéb körülmények szerint mégis sajátságosan különböznek egymástól.

A tevékenységek súlyponti céljai a következők:

• társadalmi bajok iránti érzékenységet felszítása az emberekben;
• a hitben rejlő erő fontosságának tudatosítása;
• a hitből fakadó tettekre való késztetés;
• egy olyan világ kialakításán való munkálkodás, mely megfelel az államtól és a társadalomtól jogosan elvárható emberi követelményeknek;
• az egyházat támogatása mindenütt, ahol az emberekben a hit iránt nyitottság mutatkozik.

A Kolping-mozgalom eszmeiségéből és feladataiból önként adódott a más földrészeken élő emberekkel való együttműködés a keresztény szolidaritás szellemében. Már a második világháború előtt is voltak Kolping-tagok, akik katolikus missziók szolgálatára bocsátották iparos szaktudásukat. A háború után XII. Pius pápa felhívást intézett a világi hívekhez a missziós mankóban való részvételre, amely készséges szívekre talált.

A Kolping-mozgalom volt az első olyan szervezet, amely a felhívásra kezdeményezéshez fogott. Tapasztalt bencés szerzetesek 1958 nyarán nyolc Kolping-ifjút készítettek fel a missziós munkára. Három évig dolgoztak Etiópiában. További nyolc iparos legény 1959 őszén a steyli missziós központban végzett felkészítő tanfolyamot. Feladatuk volt az afrikai Malawiban bennszülöttekkel együttműködve három iskola és egy katolikus plébániaközpont felépítése. A harmadik tanfolyamot ugyancsak Steylben szcrvezték meg 1960 tavaszán. A résztvevők utána Zaire és Tanzánia államokban dolgoztak az ottani emberek és a missziók javára.

A sikeres kezdésen felbuzdulva a Kolping Szövetség 1960 májusában Kölnben megalapította a "fejlesztési segítőtársak intézetét". Fiatal iparosok és szakmunkások részére rendszeresen tartottak itt tanfolyamokat, akik aztán az úgynevezett harmadik világ országaiba mentek kiküldetésbe.

1973 óta ez a Kolping Intézet egy országos munkaközösség keretein belül működik tovább.

A Nemzetközi Kolping Szövetség 1968. évi közgyűlése Salzburgban határozta cl, hogy fejlesztési erőfeszítését Brazíliára összpontosítja. A választás azért esett erre az országra, mert Sao Paolo-ban egy életerős Kolping Család működött, továbbá Dél-Amerika ezen legnagyobb országában a fejlődő iparnak szakmunkásokra volt szüksége. Eleinte szakmai tanfolyamokat szerveztek, a nagy városok külső kerületeiben ipari szakmunkásoknak, a vidéken önálló kisiparosok képzésére. Ahogyan sikerült a művelődés iránti érdeklődést felkelteni és egyre több egyesületet is alapítani, úgy lehetett mind jobban Kolping szellemében az élet minden területét érintő képzést kiterjeszteni, szolidáris közösségeket létrehozni. A brazíliai kezdeményezés mára szinte az egész, latin-amerikai kontinensre kiterjedt.

A "mindennapi kenyerünk" akció a brazil kezdeményezéshól fejlődött ki. A Nemzetközi Kolping Szövetség eddig kb. 150 kisebb-nagyobb fejlesetési létesítménnyel és kezdeményezéssel igyekezett a harmadik világ országaiban főleg az általános és a szakmai képzés területein, valamint szociális feladatok megoldásában segíteni. Bebizonyosodott, hogy Kolping elgondolása sikeresen használható a mai korban-és a legkülönbözőbb kulturális és gazdasági körülmények között is.

A kommunista rendszerek összeomlása után helyre kellett hozni a hátrahagyott szellemi, gazdasági és társadalmi rombolást. Miközben a gazdasági átalakulás lassan megy végbe, a lakosság széles rétegeit sújtja a munkanélküliség és az általános elszegényedés. Szociális feszültségek támadnak, az embereknek világnézeti iránymutatásra van szükségük. A legtöbb közép-kelet európai országban mára már sikerült nemzeti Kolping Szövetséget létrehozni. A keresztény szellemű közösségek helytállásával és példamutatásával kell ezekben az országokban a társadalom átalakításában felelősséget vállalni.